szombat, június 24, 2006

...útközben


Hol egykoron Tenger uralkodott,
Most nincs egyéb, mint sivár homok
A hullámok helyett
imitt-amott Hegyek
Víz helyett meder,
Mely kicserepesedett.
S az Égről figyelik éltemet,
Nappal a Nap kísér,
Éjjel a Hold világítja lépteimet
Szél takarja szelíden testemet
Megpróbáltatás ápolja lelkemet
Itt nem ismerik az ütleget!
Szemeim előtt a Paradicsom, Kánaán.
Virágok nyílnak, illatoznak
Tündökölnek, mint a Szivárvány
Kéken, zölden, pirosan és sárgán...
Célom ?-vagy az utam vége?
Kérdés, vagy válasz -e?
Megrettenek Délibábot látván...

/2006.június/

Nincsenek megjegyzések: