Emlékül Ernő Gerzabek Művész Úrnak

Álom-Világ
...lehetnék mély Tenger árja,

Hogy a Világot szennyétől
mossam tisztára.
Hoznék bőséggel termő szigeteket,
Virágoktól pompázó kerteket,
Ahol szeretetben nevelitek
gyermekeiteket.
Ellátnám lakóit élelemmel,
A Tenger mélyének minden kincsével,
Mellyel ember szeme be nem tel.
Kicsik s nagyok Hullámaimon
Lovagolnátok
Lágyan ringó habjaimon alhatnátok,
Miközben féltve őrzöm álmotok...
Ernie Gerzabek

Pesti sikátorok...
Köszönöm Pesti sikátorok,

Hogy eszembe jutottatok

Elkészíthettem eme vázlatot,
Mely emlékemben már oly kopott
Építettem én is Gruntot,
Hol gyermekkorom zajlott
Bú felejtőt, ahol
A lányokon nem láttunk Fűzőt
Tágas teret, melyen
Elférjen minden gyermek
És szép, zöld gyepet
Legyen hol sétálnia a gyepmesternek
Ültettem fa sort,
Mert az gyerekkoromban is gyér volt...
Köszönöm nektek!
Hűen őrzött emlékek,
Hogy alkotni késztettétek kezemet
' 06.07.28.

Ernie Gerzabek

Árulkodó Képek
Ránézek eme festményre
S ifjú korom jut eszembe.
Fiatalon, hazától messze kerülve
Bolyongtam a Világ rengetegében.

Vonalak mutatják utamat
Az ábrák munkáimat
A színekkel népem jellemeztem,
Kiket máig nem feledtem
2006, Július 28.

Ernie Gerzabek

Távol a hazától
Távol a Hazától...
Lelkem vidám színekben tombol.
Magam előtt látom rétet s mezőt,
Magas hegyeket, a dúsan zöldellő erdőt
Gyermekkorom kedvenc játékát
A gyermekláncfű szerteszálló magvát.
Még érzem a Tisza oly fönséges illatát
A Duna lágy simogatását.
Távolban látom a Puszta hogyan párolog
Az oly sokat emlegetett Délibábot.
...s mert el kellett hagyjam Hazámat
Nem feledem Magyarságomat!
Eme színekben fejezem ki hovatartozásomat!
/2006.07.26/

A festmények Gerzabek Ernő festőművész alkotásai!
www.ernie-gerzabek.com

Leányka

.. amikor megláttalak,
Hó-fehér tested fekete bársonyban,
Mint gyöngyszem az ékszerdobozban
Kápráztattál el a pirkadatban.
Gyönyörű ében hajad elédbe hullva
Duzzadó nőiességed takarta
Csak a ködbe burkolódzó Nap sugára
Leshetett kebleid mély udvarába.
A folyó, mint egy vén megalkuvó,
Szelíd barátsággal folytatta útját.
E gyöngyszem hosszasan bámulta
Ahogy keletkezik az örvény habja...
Mintha buja gondolata támadna!
S már-már ugrásra is készen állna!
Sajnos a kép csalóka, mert ez
Volt a kislány első szerelmi csalódása
...elhagyta szegényt az Ő mátkája.
Mögéje kerültem, s a távolban
Dermedten megálltam.
Szívem, torkomban és gyomromban
Egyszerre dobogott
Még a szavam is elfogyott
Bőre fehérsége elvakított
Ahogy a Napocska reá mosolygott.
Illemtudóan közelítettem
Mikor arra kért: Menj most innen!!!