hétfő, május 22, 2006

Verseim

Neked:
Teljen számodra boldogan e Nap!

Mutasd vidám mosolyodat,
Barátod legyen a szerencsés fordulat
Eképp légyen minden nap!

Ismeretlen ismerős:

Nem vagy-é Te Földre szállott Angyal,

Kit a Teremtő megáldott minden földi jóval.
Nem Te vagy-é ama szolga,
Ki a magáramaradt lelkeket támasztod fel újra.
Vajon itt leszel e még holnap, hogy
Tiszteletem jeléül eléjed boruljak...

Álmodban:

Oly jól érzem magam az
Általad megalkotott világban ...
Messzeföldön, sötét kis szobámban
Kedvem s erőm határtalan!
S midőn majd újra elérem Hazámat,
Téged bizton meglátogatlak!


Volt egyszer...

Volt egy élet, melyben elképzeltelek Téged
Volt egy Világ, hol senki sem szabott határt
Volt egy ember, kit bemutatni már nem kell
Volt egy élet, mit itthagyott értetek!
\07.02.07\


Élet-Halál

Meghalni sem könnyebb!
Míg a halandó siratja a testet,
Nem hallja beszámolni a Lelket...
A csendes álom nemadatott csak a testnek.
S a búcsúzás sem fájdalom.
Inkább az, ahogy én ragaszkodom,
Ittlétét megszokom és
Feledni a jót nem akarom.
Hiányzik belőlünk a tudat,
Nekünk holnap is lesz egy nap,
Vajjon?!
Örülne -e látni búskomornak?


Forradalom

Adóval fosztott kalmár
Tovább ne búslakodjál,
Gyere állj be közénk!
Légy Te is forradalmár!

Oszd meg tapasztalatod,
Fájdalmadnak most adj hangot!
Öltsünk bátorságot,
Tárjuk fel az igazságot!

Ó Magyar Nép!
Kikért megannyi hős áldozta életét.
Ébredj! Állj fel és kerekedj!
Az Idő, ismét elérkezett!

Elvesszük a pribékektől a hatalmat
Kik hazugsággal mocskolják Hazánkat!
Népünket egymás ellen uszítják,
Testvéreinket távol tartják.

A mi Hazánk szabad magyarok hazája
És nem vezetni való barmok országa!
Legyünk függetlenek és szabadok!
Ne áltassanak tovább, hogy ez a: Demokrácia!
/2006.10.08./

Tisztelet
Itt esik eső, csepereg
A másik oldalt vakító fény dereng,
Miközben a csősz némán szendereg.
Ejnye csősz Uram!
hírtelen nagyot kiáltottam...
Hát nem figyeli kend, hogy
Mily szép játék folyik odafent?

Az öreg csősz szemét sem mozdítá
Legalább megpödörné vastag bajuszát.
Hallja e? Kendre ezt sem lehet bízni?
Magas fának árnyékából az Eget kémlelni?
Nem csak álomkór támadta é csősz uramat?!
Kiáltásomra sem hallgat?!

De a mi csőszünk továbbra is mozdulatlan
Nem érdeklik Őt már az égen zajló játékok
Sem, hogy atyám fia hogyan duzzog.
Fél szemével sűrű könnyeket ejtett
S másikkal vígan mosolygott a természet
Megadván a csősz előtt a Tiszteletet
/' 06.07.29./


Ha tudnátok...


Eh! Ha tudnátok, rég nem látott Magyarok
Mily sűrűn okoz bánatot, hogy
Magyar, magyart nem becsül
S nem látjuk a Haza mily bajba kerül

Ma sűrven emlegetitek 56-t
Pedig javában ott sem voltatok
Bezzeg ki ott volt, előbb jól meghurcoltátok,
Szégyenfolttá avattátok
Most elé álltok s büszkén kezet fogtok?!

Hány emberöltőnek kell még eltűnnie,
Hogy Magyar a Magyart szeresse,
Tisztelje és megbecsülje!!!
Mondjátok hát Ti nagy okosok!
Bűn ez vagy vétek- e?!
Hogy nemzetünket egymás ellen uszítjátok
/' 06.07.28/


Hitetlen

Lehetek e még igazhitű ember
Kit a Mindenható nem ver.
Megállhatok e még Isten előtt
Elvégezvén munkám, még mi előtt
Földi maradványom jutna
A sehol torkára?

Megízleltette erejét a Jóságos
Ígérem, maradok hű és alázatos
Nem félek mást, csak a Te neved
Kérlek! El ne engedj...
/'06.júli./

Könnyek árján

Jót tesz a Hölgyeknél a könny sűrű előfordulása
Még is eltakarják. Más ne lássa!
Tisztítja, ragyogóvá teszi szemeiket
Meghatóvá tekintetüket.
Megduzzad ajkaik,
Orcájuk pirosan feslik.
Gyönyörük el nem múlik...
Ez lenne hát titkos fegyverük?
/2006.júli.15/


Végre
Végre! Végre megtaláltalak.

Igaz rejtve, de újra látlak

Vissza, vissza térve

Hosszasan csodállak


Bátran elindultam, hogy megszólítsalak

Lábaim megtorpantak,

Szavaim elakadtanak.

Most, hogy ennyit csodáltalak,

Engedd meg, hogy elhagyjalak...

/ 2006.május/


Este

... íme , elérkezett az est , hogy
puha ágyadba fáradt tested betemesd .
Szemedre merüljön álom , aludj csak !
Van aki Rád vigyázzon .
Jó éjt Tündérke !
Legyen Nálad is Úr a béke
/2005.október/

Vágyak

Féltő, Óvó szeretetem miért tagadnám,
Kivetkőzni magamból úgy sem tudnám.
Vágy, Szerelem, Düh-egyszerre tombol
Nem vagy messze, de még is távol
Nem tudlak nélkülözni tovább!-hiányzol!

Felkelő Nap simogatja orcádat
Elmémben mosolyogni látlak és a
Vágyat, hogy megcsókoljam szádat.

Két szempár néz egymással szemben
Lángoló tűz ég szemükben,
S a könny, mint vizesárok övezi;
Néha kicsordul, távozik sebesen .
Szerelem tüze, mely ég szívükben
Beoltani nem lehet, Ég hevesen!
/2006 tavaszán/

Ha szeretnél

Ha szeretnél, tudnád rég magadtól,
mindig, a legelső pillanattól,
hogy igaz, tiszta szívvel szeretlek,
s nem félnél, hogy hamar elfeledlek.
Ha szeretnél, könnyem lecsókolnád,
szívemet boldogra változtatnád.
Jól esne, ha velem lehetnél,
s hosszan távolra sohse mennél.
Kezem betenném tenyeridbe,
s úgy mennénk boldogan, nevetve.
Megállanék gyakran csókolni a szádat
s mégis szomjasan vágynék utánad.
Ó! Ha szeretnél. Oly nagyon szeretnélek…
Tudom, sokáig boldoggá tennélek,
s az lenne nekem a legszebb pillanat,
amikor néked adhatnám magamat.
2004.december-2005.január


Egy csillag

pihe-puha ágyon,
rád nehezült az álom.
csöndes szobádból
szuszogó léted csodálom
egyetlen kívánságom,
én őrizhessem álmod
távol tartsam Tőled
e züllött Világot ...
/2006.április/

Akkor is...

… akkor is Téged szeretlek.
Nem kell másnak szíve,
Csókja, sem érintése.
Tiédre vágyom mindörökre!
Kell a nyelved ízlelése,
Patakzó nedved íze!
Őrjítő szenvedések ...
Vad ölelések
/2006.március/

Egy fénykép hatására

Megláttam ajkaid,
Úgy formáltad , mint
Egy nyíló Rózsa
Az döntött " romba"!
S azon gondolkodtam, hogy
A csókod sem lehet durva...
/2006.május/

Köszönet

Köszönöm e sok szép idézetet
Nem biztos,hogy ezt érdemlem
De ha Te még is így gondolod
Én szívesen maradok Neked
Mindörökre Hű Bolondod!
/2006.április/

Érzelem

... Szemeim könnyek árja sújtja
Háttérből egy hang folyton azt súgja :
Ő az igazi ! Ő kell neked!
Vigyázz rá ! El ne veszítsed !

Nem bírom nélküled ...
Folyton folyvást szenvedek
Mond !mit tettél vélem?
Tettszik,tettszik,szeretem!!!
Sajnálom az élet minden másodpercét,
Mely nélküled múlik el
Kellesz nekem! Ne engedj el!
/2006.március/

Érted

.. születnek a rímek szüntelen
Ezt is Te tetted Velem
Ennyit még le nem írtam
Másnak nem fogalmaztam
Szerelemről ennyit nem áradoztam
Kegyekért így nem bókoltam
S jöttél Te ...
Oly jó ez nekem
Jöjj,fogd a két kezem !
Fonjuk össze életünket még ez életben!
Ne veszítsük el egymást
mert az a haláltól is rosszabb választás!
Lehetsz Te elvarázsolva
Ki nappal rút kis kacsa
Engem ez sem riaszt vissza!
Szerelmem legyőzi a gonoszságot
Megtöri a varázslatot
/2006.március-április/

Kedvesemhez

Testedre éhezem,Nedvedre szomjazom
Adj hát ennem, innom!
Ne kelljen tovább kóborolnom.
Kicserepesedett ajkam nyelveddel ápold
Csókjaiddal élessz újra,
Testem már félholt!
Ne hagyj magamra Kedvesem
Öregedjünk együtt csendesen....
/2006.február-március/

Szerelemről

Ó szerelem, szerelem
Hát kell ez nekem?!
Végre, valahára elfeledem,
S mint, ha varázsolnák ...
Egyszer csak ott terem

Menj! Menj most kérlek!
Nem én vagyok, ki kelhet Néked
Előzőt még ki sem hevertem
… a másikban állok dermedten...
/2006.március/

Vágyaim...

… csak egyszer!Egyszer érnél hozzám
én gyengéd, érzékeny kis Rózsám.
Csak egyszer! Még egyszer
Zárhatnám tenyerimbe két kezed,
Hullana arcomra hamvas szőkeséged!
El többet nem engednélek....
/2006.április/

Emlékek...

Nincs annyi tenger sok Csillag az Égen

Mint ahányszor eszembe jutsz Te nékem

Nincs magyarázat

A sok el nem hangzott szóra

Meg nem történt epizódra …
/2005.október/

Mindened lennék

Lennék fény az Éjben
Vagy szellő!
Nyári, meleg időben.
Lennék ernyő, hogy
Ne áztasson eső
Örömest lennék ágyad
Melyben álomba ringatnálak
Nyomában lennék gondolataidnak
Titkon teljesíteném vágyaidat
/2005.november-december/


Életút...

Mint egy vén tengerész, ki
Nem fél a dühöngő Tengertől
Sem attól, ha egyszer odavész
Ringat engem is az élet tengere
Néha megtépve ocsúdok fel partra vetve
S a nyílt végtelen tele reménnyel
Cél előtt valami még is félre vezényel
Talán itt lenne az ideje, hogy
Megtudjuk szárazföldön van e
A tengerésznek élete
El kellene gondolkodnia
A vén csavargónak
Nem soká „sok „ lesz a hajó
Erejének nem való,
Majd csak a csónak
És, hát azzal útra kelni?
Esetleg a partmentén evezni!
Mind hiába a sok beszéd
tanulság: A
Tengerész vízen érzi jól magát!
/2006.május/

Még mindig...

Te messze Vagy

S én távol.

Nem feledlek!

Hiányzol!
/2006.május/

Visszatekintés

Én, kit szátokkal áldottatok
Gondolatban átkoztatok
Tudtam jól, hamar véget ér
Amit templomunkban ígértél
Haraggal Irántad még sem voltam
Neved becsültem, nem korholtam
Ellened sem uszítottam
Megbecsülést még se kaptam
/2006.január/

nemzet...

E népnek szüksége van egy Úrra
Kinek ha kell engedelmeskedünk vezényszóra,
Mert Nemzetünknek titkolt óhaja
Egyek legyünk újra!
/2006.április/

Vezérünknek...

Hunyadiak és Rákócziak !
Kiknek idejök már rég volt,
Segítsetek ! - mert e Nemzet félholt .
Ím hol vezér találtatott ,
Ki egyszer megválasztatott ,
Segítsétek Őt újra!
Hadd vezesse népünket Diadalra !
/'06.ápril/

Magyar nép

Jer csak, jer! Idegen nemzetség
hadd vegyüljön a magyar nép
Míg közülünk egy is ugat
Nem hagyja veszni a magyar Ugart!
/2005.október/


Uram!
Ha szükséged van rám,
Tégy egyenlővé a földdel,
Megpróbáltatással árassz el
Kérlek, hogy megtapodjál!
Mert mikor érzem csapásod,
Tudom! hamar
Eljön a bűnbocsánatod...

Feledésben ...

Van - é köztünk oly személy ,
ki él, s még nem kefélt?
Éjjelente , pillanatra nem eszmélt ,
Kinek nem csúrgott még nyála ,
a másik Nem gyönyörét meglátva
Miért mondjátok hát , hogy parázna ?
Hisz Ti sem voltatok mindig gyászba!
Nem zárattátok magatok Zárkába!
Higgyétek el!Zárka lakói se mind árva .
Van - é köztünk , ki még el nem tévedt?
Életútján meg nem révedt ?
Mind ezt jól feledtétek !
S köztudatba nem tettétek .
Most én vagyok soron ,
Ti mind , kikért egykoron
mérföldeket kellett futkosnom
Elhagytatok! én maradtam magamra ,
De itt a tavasz ! - itt biz újra
Felhők mögül Kisüt a Nap
Nem maradok tovább árva !
/2006.január/

Mindenem vagy…
Beosont újra az alkony, látod?
Körül a táj már némán szendereg.
Lehunyt pilláim mögött egy álom,
különös, színes, titkos film pereg.
Mosolygós arcod magam előtt látom,
vágyón, megfogom mindkét kezed,
hangod fülemben visszacseng s várom,
hogy újra lássalak, amint lehet!
Megölelsz, s körülvesz kacagásod…
szilaj vágy égeti izzó testemet.
Fiam vagy, kedvesem, múzsám és barátom,
s engedd, hogy én is mindened legyek!
Add a szád, kérlek! A csókjaidra vágyom.
Úgy csókolj, hogy lélegzetem is elálljon!
Úgy, mintha ezt soha többé nem tehetnéd…
Nyújtsd a kezed! Ölelj szorosan magadhoz!
Úgy ölelj, hogy felrepíts a csillagokhoz!
Úgy, mintha többé karodba nem vehetnél…
Érints meg! Perzselje bőrömet a kezed!
Úgy szeress most, ahogy szeretni csak lehet!
Úgy, mintha senki mást soha nem szeretnél…

/'05.Január/

Nem is téged...
Még velem vagy sokszor gondolatban,
s mint gyönyöröm adója jelensz meg.
Úgy szeretlek! - suttogom magamban.
De tán nem is téged... csak a szerelmet.
Vágyam egyre még feléd iramlik…
mert olyasmit adtál, mit senki más.
Visszaidézve belém nyilallik,
de emléked már csak egy villanás ...

/2004.Deczember/

Nincsenek megjegyzések: