hétfő, október 16, 2006

Édesanyámhoz

Édesanyám, kit oly rég láttam
Vajon emlékszel e még ?
Reád hogyan vigyáztam,
Vagy bánatot miként okoztam?

Nekem eszembe jutsz naponta,
Úgy el nem múlik az óra.
Fülemben hallom ékes szavad,
Látom virágzó mosolyodat.

Megjegyzem halkan, csendben:
Űr tátong körültem.
Nincs ki méltón helyet foglaljon,
Helyetted lágyan simogasson.

Igazat szóltál egykor vala!
Szeretni úgy nem tud senki soha,
Ahogyan szeret az édesanya.

Álmomban hozzád bújtam,
Fejem szíved fölé hajtottam.
S Te dorgálás helyett, mert
Hogy rég nem láttál,
Szeretettel elárasztottál...
2006.10.16.

4 megjegyzés:

tz198289 írta...

hello,I recommend to you the best browser in history,I really loved it,I hope you may want to download and try. thank you.

Mária-Gyöngyi írta...

A SZÉPSÉG PROBÁJA
(Reményik Sándor)

Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe,
Mint aranyfelleg alkotanyi égre.

Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
Örvényes néma ,feneketlen mélyről.

A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.

Úgy ragyogott , mint egy gyémánt-pecsét,
Átragyogta költő kételyét!

A költeményen és a könnyön át,
A szépség találta meg önmagát.

Mária-Gyöngyi írta...

Angyalnak született
Felhőt… bárányfelhőt nézett-
Ahogy egy angyal épp belelépett.
Lába nyomán a habos szeletek,
Lágy ringatózásba kezdtek.

Ringass, Ó ringass szédület!
Varázsolj el fákat, s füvet.
S ti, csivitelő kismadarak,
Tanítsatok neki angyaldalokat.

S ki ott van lenn és csak néz,
Kinek szíve emlékektől nehéz…
Megremegtet szemet, s szájat,
Adjatok hát neki angyalszárnyat!

Éjhegyből reggelt ásott a Hold.
Az űr felé fényességet tolt.
Sugarakban úszik most az ég.
Táncot jár rá a messzeség.

Ropjad Angyalfi, te is ropjad!
Míg a tündérlányok hajat bont’nak.
Járd a táncot, míg lábad bír…
Míg ég alján álmot nem fest a pír.

Feltámadt a kavargó esti szél.
Dobszó hangján szerelmet mesél.
S míg az újabb reggel csendesítő fénye
Elér a szenvedélytől duzzadó rétre…
Angyal születik ott, hol azelőtt
A szerénység lakott.

Türelemből kovácsolt éghíd.
Rajt’ sorban áll: tisztelet, becsület és hit.
Korlátjai angyalok hada,
Szívükben zeng a szeretet dala.

A dal, melyet tőled tanultak,
S tiszteletedre naponta dalolnak.
Kezükben égi áldás rózsapárnán,
Oszd szét Angyalfi!
Ne legyen egy szív se árván…

Mária-Gyöngyi írta...

,,...Az ért el igazi sikereket,aki jól élt,gyakran nevetett,sokat szeretett,elnyerte az okos emberek tiszteletét,a szegények bizalmát és a gyerekek vonzodását.Aki külömb világot hagyott maga után ,mint amilyent talált születésekor ,aki mindenben a legjobban kereste és ő is a legjobbat adtaönmagából -az életeihletett volt-AZ EMLÉKE ÁLDÁSHOZÓ."(Stern)