Hosszú idő múlva , tavasz
köszöntött be újra,
átlépve kapuját
immáron harminchatodszorra.
Meglátogattam hát szülőházamat,
a rég látott tanyánkat,
Kerestem a végetnemérő kertet s udvart,
... de nem találtam mást, csak zűrzavart.
Egykoron itt még virágok nyíltak, illatoztak;
A rózsák lugasban álltak,
Az emberek csodájára jártak,
S mára már mindannyian holtak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése